Lécci ne lopd el!!

Saját gépelés és gyüjtés!!

A szerelem nem mindig villámcsapás, néha csak belopakodik szépen csendben.

A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél.

Szerelmes vagyok, és ez mindenem, akár helyes, akár nem, és neki én vagyok minden. Szeretem. Egyek vagyunk, nem lehet mit tenni, semmit sem tehetek, csak ölelni őt örökké. Vele akarok lenni ma, holnap és egész életemben. Amikor a szerelem ilyen erős, ott nincs helyes vagy helytelen. A szerelem egész életedre szól.

Minden tud csalni, de a hang színe, az nem... Az őszinte és leleplez minden érzést.

A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye, és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő.

Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot?

Sikált acél a hitves és a férj közti bizalom. S ha a gyanú csak egyszer rálehel, rozsdát hagy annak tiszta tükrén, melynek habár csókoddal lesimítod felületét, a foltja megmarad.

Ha int feléd a szerelem, kövesd, noha útja meredek és nehéz.

-Mit mondtál?
- Szeretlek.
- Nem értem.
- Én sem.    =)

Néha a vonzalom egy félénk virág, aminek idő kell a virágzáshoz.

A szerelem üldözi azt, ami elillan, és elfordul attól, ami kínálja magát.

Semmi nem múlik el, minden megmarad, bár a test lomha, fáradt, elnyűtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél.

Milyen emberfölötti gyönyör is áradhat el szíveken, mikor az ajkak először találják meg egymást, mikor a négy kar ölelkezése egyetlen lénnyé forraszt össze, egyetlen királyian boldog lénnyé két egymásba őrült emberi lényt.

Szeressük a testi szerelmet, de ne nyugodtan, köznapian, rend és törvény szerint, hanem lángolón, nekivadulva, zabolátlanul! Kutassunk utána, ahogy az arany és a gyémánt után kutatnak, mert értékesebb ezeknél, lévén felbecsülhetetlen és mulandó! Üldözzük szüntelenül, haljunk meg érte és általa.

Ha szeretsz valakit, ne szólj egy szót se. Hallgass! S a csöndben üzend ezt a néma zenét. Vagy tudod mit? Ha félsz, hogy nem hall, mert még nincs hozzá füle: fütyülj neki! Mindenkinek van egy titkos füttyjele. Ha meghallja, talán megdobban a szíve.

A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív.

Tudod-e, min nyugszik igazán a hatalmunk? A csókon, egyedül a csókon. Ha kellőképp tudjuk odanyújtani és átengedni az ajkunkat, akár királynő is lehet belőlünk. Pedig a csók nem több, mint előszó. De bűbájos előszó, sokkal érdekesebb, mint akár maga a mű.

A szerelemről beszélgetni olyan, mint az építészetre táncolni.

Szerelmes vagy, bolond barátom! Nem csupán az életbe, ráadásként a lányba is! =)

Egy elmés asszony egyszer olyasmit mondott nekem, ami talán a női nem titka; minden nő, amikor szeretőt választ magának, inkább ad arra, hogy a többi nő milyennek látja választottját, mintsem arra, hogy jómaga milyennek látja.

Aki egyszer nagy szerelemmel szeretett valakit, élete végéig boldog is, boldogtalan is attól, hogy kigyógyult belőle.