Lécci ne lopd el!!
Saját gépelés és gyüjtés!!
Egy terv kudarca után nincs jobb vigasz, mint azonnal új tervet készíteni.
El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát.
Szívedbe vésem és füledbe rágom:
Rossz volt embernek lenned a világon.
E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.
A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk.
Az igazság olykor fáj - lerombolja az ember illúzióit.
Szívemmel szívtelenül többé sose játssz!
Mindannyiunknak fel kell ismernünk a saját értékeinket. Ha másoktól várjuk, hogy megtegyék - és nem teszik meg, akkor állandóan csalódottak leszünk.
Mi voltál nékem? A váratlanul
talált kincs, mely koldus ölébe hull,
szelíd balzsam a lét minden sebére.
Közeledő, vigasztalást hozó,
majd elforduló, tűnő lobogó,
hajótörött szív szétfosztott reménye.
Inkább szeressék az embert és hagyják el, mintsem szeretet nélkül éljen.
Idelent madarak vacognak,
deres csönd dermedt ágra ül,
mesék csodái összerogynak...
és szívünk egyre nehezül.
A gyanakvás nagy sziveknek
Oly tudománya, amit tanulni nem sietnek.
Az én sok szép tavaszi álmom
S az én kevés diadalom,
Lássátok, mind el kell prédálnom,
S Vele mennem fiatalon.
Mikor gyermekfejjel homokvárat építettem én,
Csinos szökőkúttal, alagúttal szépítettem én.
Aztán jött egy bácsi, rálépett, és összedőlt a vár,
Utólag már sopánkodni kár.
Soha senki nem szereti azt, akit kellene.
Ne tekits vissza ne keress a múltban,mert ami elmúlt,elmúlt.
És ne aggódj a jövő miatt ,mert az messze van!Élj a jelenben és
tedd olyanná,hogy érdemes legyen visszatekinteni rá!!
AJÁNLOM AZ OLDALT
